Szóval...
Most akkor kinek is a barátai? Persze nem vitatkozom, tudtam én. Meg persze ez csupán egy költői kérdés.
Meg persze nyilvánvalóan én vagyok megint a szemét, ezt is tudom.
Azt nem tudom, miért is érdekel már megint az egész annyira, hogy nem akartam leszarni az egészet. A franc már a jó lelkembe :(
Karácsony 2011
Én szeretem, ha az ajándékosztás előtt hamisan próbálunk énekelni karácsonyi dalokat :D Meg azt, hogy apu benyögi, hogy "refrén" a Pásztorok, pásztorok című dal közepén. És szeretem a fenyőillatot, a kijevi jércemellet... meg egy kicsit Rudolfot is, a jávorszarvas. Najó, rénszarvas, de az nem jön ki a dallamra.
(és a Comic Sansot is szeretem. Egyszeűren nem látom be, a TNR miért jobb... vagy az Arial :P)
FML
Talán ha egy olyat találnék (legközelebb), aki megaláz, sárbatipor és még ver is, akkor értékelném, hogy milyen, amikor nem. Talán.
FML
Szürreális II.
...ezek a napok mostanság.
Szürreális, amikor késő éjjel hazaérve ismét úgy süt a hold, mint azután a koncert után egyik ősszel, hogy szinte fénylik fehéren minden, mintha a kert csak egy kis részére hullt volna a hó.
De néha az álmok is olyan.... megfejthetetlenül valószerűtlenek.
És az is, hogy olyan tavalyi-dejavu-m van. Tavaly utoljára látott emberek a buszon, a buszon, amin kb. csak a tétényiek közlekednek, meg egyáltalán... mintha ismétlődnének tavalyról bizonyos dolgok.
Például az az érzés is, hogy mindig meglepődöm magam, miért gondolok egyes embereket barátoknak, akik szemmel láthatóan nem így gondolnak rám, mert nem gondolnak sehogy. Persze, értem én, de ugyan az van, mint ami tavaly volt, csak ezúttal direkt nem buliztam ki magamnak, hogy mostakkormilesz. Nem mintha annyira kipihent és üde lettem volna...
De egyébként is... hát, mindegy. Persze ez is az én bajom, fel se kéne vennem az ilyesmit, ha tényleg megtörténik egyáltalán, ha meg nem, akkor meg nem kéne paranoiásnak lenni. De ez jutott.
Szóval, 2010 van néha, pedig igazából 2011....
Függőségeim... na jó, csak az egyik
Nevezetesen a Crescendo. Na jó, álljon itt ez a dalszöveg az elhagyott nyomtatott változat emlékére (kutyasétáltatás, tegnap előtt, Budapest, 22. kerület). És mellesleg nem lett meg, ami fura, mert szemetet (mily meglepő) nem szedtek (csak úgy, mint az elmúlt ~20 évben).
Crescendo - Ha más nem ringat el
Úgy lennék egyszer nagy ember,
Az enyém lenne - mondjuk egy sziget-tenger,
Mondanék sok fontosat,
Ha más nem ringat el, ringasd el magad.
Vagy lehetnék mondjuk csodás
Szépségkirálynő combján egy horzsolás (itt mindig azt hiszem, hogy horpadás van XD).
Látnék különös dolgokat,
Ha más nem ringat el, hát ringasd el magad-
Vagy lennék részeg tengerész,
Vagy szomszédok százezer-hatvanhatodik rész,
Egy zombi mindenkit megharap,
Ha más nem ringat el, hát ringasd el magad
Vagy sítúrán hóolvadás,
Vagy szép lány arcát elcsúfító pattanás,
Panaszkodnék, de nem sokat,
Ha más nem ringat el, hát ringasd el magad
Árvaházban évnyitó,
Bányában napszemüveg, férfi mellbimbó (ide meg mindig "melltartó"t képzelek),
Házőrző, aki nem ugat
Ha más nem ringat el, hát ringasd el magad
Vagy öngót rúgó focikapus,
Eltévedt puskagolyó, színlelt orgazmus,
Egy ártatlan, aki nem tagad,
Ha más nem ringat el, hát ringasd el magad.
(2011. november 1. )
Kiscuccok: Crescendo, koncert, zeneszöveg
Idekaparta: Dinc
Skizofrén
Vagy inkább pszichotikus? Nem tudom, mi a megfelelő szó erre.
De másoknak is ismerős az az érzés (vagy csak nekem vajh), amikor ülsz a 120-szal, az autópályán száguldó autóban, és úgy kell kényszeríteni magad, hogy kíváncsiságod által vezérelve NE nyisd ki azt a kib*szott kocsiajtót? De tényleg nem azért, hogy kihajíts valakit (akár saját magadat), csak egyszerűen... úgy muszáj.
Na? Pszichológiai eset vagyok, ráadásul egyedül?
Napi nemnormális Dinc rovatunkat hallottuk :) :P
(2011. október 23.)
A vizsgaidőszak örömei, tavaszi féléves kiadás
Az a legjobb, amikor a magad elől olyan gondosan eldugod a csokit, hogy hetekig nem találod meg. De nem is ez, hanem az, amikor végül túljársz a saját eszeden, és megleled, igazi csoki-ínséges időkben.
Mert ugye arra nincs idő, hogy a boltba elmenj csokiért...
És persze azt se hagyjuk ki, micsoda öröm az, ha határaidat túlfeszítve túlteljesíted a napi tétel-adagot, vagy sikerül az a szélmalomharcnak tűnő cselekedet, hogy a vizsga előtti nap előtt behozod a korábbi lemaradásokat.
Ó, je. Ma is izgalmasak voltunk \o/
A szar napokról...
De tényleg, még csak dél van, de már úgy gondolom, hogy ez egy igazán szar nap. Mert mi is tehetne tökéletesebbé egy olyan reggelt, ami azzal indul, hogy anyád ok nélkül üvöltözik veled, mint egy bukás, hozzátenném életed első bukása?
Na és persze mi az, ami ezt tökéletesebbé tenné, ha nem az, hogy a cipő is jól feltöri a lábad?
És persze ha ez nem lenne elég, az egered unalmában úgy dönt, hogy duplánkattint... valószínűleg mert vírusos... valószínűleg mert nem működik jól a vírusirtó? Óhogyaza...
Stop the world, i want to get off.
Ha tvműsorom lehetne...
A következő ismeretterjesztő adásunk címe:
Az eltűnt zoknik nyomában
Visszatértek...
...a jó kis természetfölöttis álmaim. Nem tudom, miért van ez tulajdonképpen, de a múltkor is már angyalokkal álmodtam. Jó angyallal, meg rossz angyallal, ami azért meglepő. Még tőlem is.
Mire jók a barátok?
Hát, arra mindenképp, hogy szórakoztassanak, amikor a család nincs itthon egész hétvégén. Na jó, szórakoztassátok egymást, amikor a család nincs itthon egész hétvégén.
Meg persze arra is, hogy az ember háta mögött mindenféle gyanús tevékenységet folytassanak, amikre persze csak utólag derül fény. Utólag meg már azért nincs értelme az egészet felhozni, mert minek, ha nem évezredes katasztrófa sült ki belőle?
Néha azért csodálatos érzés az is, ha megadatik az embernek a választás, hogy égjen a pofája vagy ne? De jobb, ha nem, ami történt, megtörtént, és tulajdonképp jól sült el, panasz zéró.
És arra is jók a barátok, hogy rádöbbentsenek arra, hogy igenis vannak emberek, akik törődnek veled, és akik jót akarnak neked, és nem csak állítják.
Azt hiszem, szeretem a barátaimat. Csak ők utálnak néha engem, hehh.
Lyrics
"All this time
We were waitin' for each other
All this time
I was waitin' for you"
B-day
Azt hiszem, ha le kéne írnom egy tökéletes napot, valahogy így nézne ki. Éjfélkor kezdődik, és éjfélkor ér véget.
És történetesen épp a születésnapodra esik.
Tanulságok, ismét
Elsőként fontos tudni, hogy ha egy nap reggel sz*rnak ígérkezik (mert mondjuk leöntötted magad kávéval... valahogy így kezdődnek a sz*r napok), akkor hiába mondogatod, hogy "de ez a nap igenis jó lesz" nem lesz az. Tényleg.
Másodjára azt említeném meg, hogy fontos tudni, hogy az egy tévedés, hogy minden kínaiban ugyanolyan a kaja. Mert igazából tök más. Ezt pedig kíválóan lehet tesztelni azzal, hogy végigeszed a 10 percen belül található kínaikban ugyanazt a fajta kaját.Csak érdemes odafigyelni arra, hogy nem feltétlen rossz az, ami eltér a megszokottól. Csak más. És ez összekeverhető a rosszal. Szóval mindig legyünk figyelmesek!
Harmadikként pedig azt említeném meg, hogy a szerelem nem az, amire a filmek alapján gondolnánk. Kicsit olyan ez, hogy igazából a való életben a szexnek sincs semmi köze a pornófilmekhez, és nem csak azért, mert ha elromlik a bojler, a szerelőfiú nem egy szál, könnyen letéphető nadrágban jön, és nincs kigyúrva sem (valószínűleg) és az egyedülálló nő sem szilikonos mellű, és nincs otthon egy szál kötényben. Ezzel most oda akartam kilyukadni végeredményben, hogy a valóság más, és ez nem is baj.
A szerelem szerintem kicsit rózsaszín, nagyon irracionálissá tesz, kifejezetten idegesítő gondolataid támadnak, indokolatlanul van jókedved, majd egy fél szótól mégindokolatlanabbul rosszkedved lesz... szóval... az egész olyan irracionális. És egészen morbid módon kellemesen ragadós.
Jah, és a plusz egy, hogy végre kiderült, hogy nem vagyok egyedül azzal nőként, hogy nem szeretem a pornófilmeket. Szeretlek, pszichológia.
A krimikről
A krimikből sokmindent megtanulhatunk. Pl. hogy akármikor lehetnek nálad is okosabb emberek, akik kiderítik, hogy a majdnem-tökéletes gyilkosság, amit elkövettél, mégsem volt tökéletes, és az szívás.
Ugyanakkor tanulhatunk egy csomó alkalmas és trükkös gyilkolászási módot is, néha egészen egyszerű eszközökkel.
De óhatatlanul beléd költözik a paranoia, vagyis úgy kezded gondolni, hogy a furakinézetű bácsi/néni akár még veszélyes is lehet, a barátaid nem is a barátaid, vagy ha mégis, kibeszélnek a hátad mögött, és különben is, mindenki ellened van. Ha valaki nem áll szóba veled, mert utál, és biztos mindenki rajtad nevet.
Persze az, hogy paranoiás vagy, nem jelenti, hogy nem követnek.
De mindemellett azt is megtanulhatjuk, hogy ha mégis neked esne a furakinézetű bácsi/néni, egy kulcscsomó is a hasznodra lehet.
Krimi, én így szeretlek. <3
Kifordítva mindenki...
...rózsaszín. Még én is. "You turned me out, and now I can't turn back"
Egyébként viccen kívül új értelmet nyer ez a mondás. Ez az egész rózsaszín, ragadós és néha már a saját véleményen szerint is undorító. Mintha egy óvodáscsoport hányt volna le, miután túl gyorsan ettek meg fejenként egy-egy epres vattacukrot.
Egyébként meg az az érzésem van... amiről egyszer valaki mesélt. Hogy leginkább olyan ez az egész, mintha minden így lenne jól. Mintha másképp nem is lehetne. És ez iszonyatosan ijesztő. De belegondolva, voltak itt már dolgok, amiktől normál esetben biztos elég gyorsan húzom a nyúlcipőt, és ihaj-csuhaj, Dincnek csak a hűlt helye van. Avagy félek a "nagy" (=a kicsinél kicsit nagyobb) szavaktól. És mégsem. Hű, még magamat is megleptem.
Már csak azt mondhatná meg valaki, hogy miért mindig az átkozott buszmegálló? Bár ezt már viccesnek kezdem találni.
A decemberről
Amióta vége a vizsgaidőszaknak, sőt, már kicsivel előtte is, szóval mostanában úgy érzem, hogy december van. Sokan most magukban kuncognak, hogy ők tudják persze, miről beszélek, de ki kell ábrándítanom őket: még ők sem tudják igazán.
Hajjh
Az élet szép, megvan a fizkém szigorlat.
És az élet annyira nem szép... mert nem az. Frusztráló, hogy volt idő, amikor kifejezettem hülye voltam, és hülyeség volt, aztán persze a hülyeségből még nagyobb hülyeség lett, és akkor úgy döntöttem, leszarom. Aztán persze amint így döntöttem történt valami, ami felkavarta az állóvizet, és aztán még ez is, ami akár valaminek is nevezhető lehetne, és hát... valami, persze, de más szemszögből nézve meg bizony semmi. Nahh, félreértés ne essék, azért elég sokminden így is. Ajjh. *szánalmas*
MJ: Igen, úgy viselkedem, mint egy tinédzser, de jólesik. Ha nem tetszik, tudod hol az "x".
A nap kérdése...
Nahh, ki találja meg a képen a hibát? Az én véleményem: doooh XD
Két kínzó kérdés
1.) Mikor lesz már csütörtök?
2.) Most... igen vagy nem?
Ajjh...